(Fotó: Czezi jr. – rallyheart.hu)

Ők már teljesítették az utolsó szakaszt, a legfőbb rivális azonban még a pályán volt. Így azután a komplett szervizcsapat (kiegészülve az időközben megérkező versenyzőkkel) ott tolongott a számítógép előtt, és lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket.

Idegőrlő percek voltak, mert már nem rajtuk múlt a siker. Amit tehettek, megtették.

Lónyai Pál és Marton Dániel néhány perccel később megkönnyebbülten felsóhajtott. Az újdonsült páros ugyanis pályafutása legjobb eredményét elérve harmadik helyen végzett a magyar értékelésben (kategóriájában második lett) a Győr környékén megtartott Hungarian Baján, amely a világkupa-sorozatba is beleszámított (a nemzetközi értékelésben hetedik lett a Nissan-duó).

Mindezt úgy, hogy Lónyainak nemcsak az autó új beállításait (az előző versenyen alaposan „lezúzta" a Nissan elejét), hanem a navigátorülésből az itinert diktáló Marton Dániel stílusát is meg kellett szoknia, hiszen először versenyeztek együtt. Ja, és közben persze állni kellett a gázon, hiszen a riválisok is siettek. Nos, utóbb elárulták: szombat estére sikerült nagyon jól összeszokniuk.

„A szombati utolsó szakasz volt a csúcs: az időeredményünk is azt mutatta, hogy nagyon megéreztük a pálya ritmusát, kihasználtuk az autó adta lehetőségeket, és maximálisan bíztunk egymásban. Igaz, volt néhány olyan pillanat, amikor centiméterek választottak el minket a fáktól miközben egy ugrató után keresztben úsztunk a levegőben, de szerencsére megúsztuk baj nélkül. Utóbb kiderült, igencsak feszegettük a határokat, alaposan megkínoztuk az autót, ami éppen hogy kibírta, amit kapott" – mondta Lónyai, aki vasárnap ünnepelte születésnapját, s ennél szebb ajándékot aligha kaphatott volna.

Dicsérte a versenyt, dicsérte a rendezést (a vk-futam rendezője állandó navigátora, Garamvölgyi Zoltán volt), s bár a szélesebb, nyílt pályákat jobban kedveli, mint a legutóbbi ob-futamra kijelölt szűk, erdei szakaszokat, azt elismerte, utóbbiakon sokat lehet tanulni. Tanult és gyorsult is rajtuk.

„A jót könnyű megszokni, s persze én is szeretnék még nagyon sokszor a dobogón ünnepelni, de a realitás az, hogy a topautók nem véletlenül kerülnek tízszer annyiba, mint a miénk, annyival gyorsabbak is, ha nincs semmi gondjuk. Ezért aztán bízom benne, hogy olyan szabályok születnek a következő szezonra, amelyek által bővülhet a középmezőny, vagy csökken a különbség az élcsapatok és a középcsapatok között – ez jót tenne a sportnak" – mondta Lónyai, aki természetesen ezúttal sem felejtette el megemlíteni, milyen fontos szerepe volt a sikerben csapatának, a Whistler Racingnek, valamint navigátorának, Márton Dánielnek.

Lónyai csipkedi a toppilótákat

Lónyai Pál „megérezte a vérszagot”. Akkor mondják ezt, amikor valaki nagyon közel kerül egy áhított cél eléréséhez, és vele tényleg ez történt Gyulán, a tereprali országos bajnokság negyedik futamán.

A Nissan-pilóta és navigátora, Garamvölgyi Zoltán ugyanis azon kapta magát, hogy már a dobogós helyezés sincs elérhetetlen távolságban, és már nem az az elsődleges cél, hogy a középmezőnyben versenyzőket megelőzze, hanem hogy megcsipkedje a három éllovast.

Persze, ahogy az már lenni szokott ebben a sportágban, a kalandok őt sem kerülték el.

„Az első két napon gondunk volt az átbeszélővel, alig hallottam, mit mond Zoli, ami egy ismeretlen pályán azért elég nagy hátrány. Ehhez képest a második napon a negyedik helyen álltunk, és már rutinosabb pilótákat, erősebb autókat is sikerült magunk mögé utasítani” – a mondta Lónyai, akinek összességében nagyon tetszett a verseny, még úgy is, hogy törésteszt lett a vége.

Történt, hogy túlságosan nagy volt a tempó egy gödör-árok kombináció előtt – 140 km/óra körüli tempóval érkezett oda a Nissan, amelyet a gödör megdobott, és az autó orral egyenesen az árokban landolt. Hát az nem esett jól. Nem csoda – egy „orrbavágás” senkinek sem esik jól.

Ám ami előtte történt, az igazán biztató volt.

„A gyulai verseny előtt sohasem gondolkodtam azon, hogy milyen helyezést szeretnék elérni a versenyeken, inkább próbáltam megkeresni azokat az ellenfeleket, akikkel harcolhatok, akiket le akarok győzni. Furcsa volt látni, hogy mostanra már csak a három topautó maradt előttünk, amelyek mindegyike legalább ötszörösét éri a miénknek, de most nem vertek el annyira, amennyire szoktak – ezt nagyra értékeltem. Inspiráló volt, hogy ott autóztunk az élen, és akár egy harmadik hely is becsúszhatott volna. Ja, és fontos, hogy nem véletlenül, mert adva volt hozzá a sebességünk. Sebaj, majd legközelebb!”

Hogy kellenek-e a gyulaihoz hasonló bukások ahhoz, hogy valaki jó autóversenyző legyen? Lónyai Pál szerint muszáj feszegetni a határokat. Egy pályaversenyző szerinte sohasem értheti meg, hogy milyen érzés, amikor folyamatosan változnak a körülmények, hogy bár talán kétszer megy az ember ugyanazon a pályán, mégis másodszorra már teljesen más viszonyok fogadják, mint elsőre. És éppen ez benne a kihívás.

„Keressük az autó határait, és feszegetjük a sajátunkat – nagyon tetszik, hogy így hárman, az autó, Zoli és én ilyen jól tudunk együtt dolgozni. Ezáltal ugyanis az a cél, amit annak idején kitűztem magam elé, már nem is annyira elérhetetlen” – adta meg a végszót Lónyai.  

Köszönet a támogatóinknak és a Whistler Racingnek!
Hírek, fotók, videók megtekinthetők a www.bioextra.hu weboldalon és a Facebookon!